"KultOn.hu: Miböl merítesz inspirációt? Van kedvenc müvészed?
T. D.: Az elnyomottságból, a magányból, a megnemértettségböl, a szégyenérzetböl – én azok közé tartozom,
akik nem jókedvükböl alkotnak. Idövel a kellemetlen érzések tiszta energiákká alakulnak, és rávezetik a figyelmemet
bizonyos dolgokra. Nyáron középkori aszkéta szüzek étkezési szokásait tanulmányoztam a legutóbbi berlini kiállításom okán,
összel egy brnoi projekt kapcsán az idösgondozás európai koncepcióit igyekeztem feltérképezni. Nincsenek kedvenc képzömüvészeim,
az irodalom, a zene és a jégtánc sokkal jobban foglalkoztat. Bár, ha már jégtánc, akkor talán Arca"

Bach Viktória: Müvész percek - Trapp Dominika, kulton.hu, 2015

"The day-twenty installment of the Project Space Festival Berlin featured Dazed and Orthorexic,
an exhibition by Hungarian artist Dominika Trapp at Neukölln gallery ZÖNOTÉKA.
Trapp’s practice revolves around the psychological impact of restrictive dietary lifestyles
and how these practices can turn the body into a space for performative acts.
The title of the exhibition refers to an eating disorder, characterised by an obsessive avoidance
of unhealthy foods. Trapp draws from her own experiences with healthy lifestyle theories
and practices, and the emotional impact of such obsessive control is evident in her figurative
pencil drawings. Combined with her use of historical and cultural references,
Trapp portrays a culture that strives for physical and mental well-being but manifests in excessive control,
self-punishment, and body image anxiety."

April Dell: Project Space Festival 2015: Dominika Trapp at ZÖNOTEKA, berlinartlink.com, 2015

"A gasztronómia oldaláról szemlélve a képzömüvészettel való kapcsolódási pontoknak tekinthetjük
a pollocki szósz-drippinget a tányér szélén, vagy a bravúros kivitelezésü kísérleti fogásokat,
de véleményem szerint mindez étvágygerjesztés, magasszintü technikai tudás eredménye,
nagyonis a gasztronómia része. Ráadásul épp az étvágygerjesztés mint elsödleges cél az,
ami leszükíti az alkotó szakács tematikus mozgásterét. A valódi közös pont az íz,
ami a képzömüvészetben a je ne sais quoi-nak, a tudom-is-én-micsodának felel meg,
és sok képzömüvészeti alkotással szemben, recept birtokában és sok gyakorlással, akár otthon is elöállítható.
A képzömüvészet és az ételek kapcsolata a müvészettel egyidös, ám az ételek médiumként való felhasználása
XX. századi jelenség, hiszen a müvészet határainak újradefiniálására tett kísérletek egyik eszköze, sok más mellett, az étel volt.
Ezekben a müvészeti törekvésekben az egyszeri, megismételhetetlen esemény és a koncentrált,
közösségi jelenlét iránti konceptuális vágy összekapcsolódott az ételek romlandóságából következö efemer-jelleggel.
Én az utóbbi id?ben háromféle markáns trendet figyeltem meg az ételeket felhasználó müvek terén,
amelyek természetesen egy müvön belül is keveredhetnek: egyfelöl a vizualitásra, textúrákra koncentráló,
jobb esetben poétikus, rosszabb esetben pusztán szépelgö felhasználását
különféle ehetö anyagoknak, amik, gyakran elvesztve eredeti rendeltetésüket,
objektekké minösülnek át; az étkezés középpontba állítását mint közösségteremtö esemény
különféle dialógikus projektekben; illetve olyan kutatás alapú müvek megjelenését,
amelyek a gasztronómián keresztül közelítenek választott témájuk felé."

Soós Andi: Az asztal, ami egyenlövé tesz. hg.hu, 2015

"Trapp Dominika Bartók szövegére alkotott, hozott (Goebbels) korabeli képeket,
propaganda anyagokat, fotókat és például az Entartete Kunst anyagából müalkotásokat.
Véleménye szerint „ azok között a müvek között és azon müvészetértelmezésben,
amit ök próbáltak degeneráltnak feltüntetni, lelhetö fel azon típusú élethelyzetnek
egy lehetséges ábrázolása, melyben ök maguk (Goebbelsék) voltak az utolsó napjaikban”.
A képeket úgy válogatta és vágta, játszotta egymásra, hogy hü maradjon ahhoz,
amit Bartók szereplöivel szemben elkövetett, vagyis az érzethez,
hogy „egy kicsit elbánik velük.


Szmerka Dániel: Szövetek - Rimbaud-tól Goebbelsig. litera.hu, 2015

"Szembetünö az az elv is, amely alapján a Király Tamásról szóló kiállítás az ö eljárásához hasonlóan,
a kéznél lévö dolgok müvészetté transzformálásával valósul meg. Vagyis a dizájn kimondottan
királytamásos: collstokok feketére festve, fényképek ezüst tapadós fóliából kivágott körökkel,
háromszögekkel és négyzetekkel a falra rögzítve a négy sarkukon,
vörös müszálas szövetböl készült konstruktivista kivágatok. Mint ahogyan Király Tamás is
a szakmában alantasnak gondolt, vagy éppen szakmán kívüli anyagokból dolgozott:
ugyanaz a vörös zászlónak való, tonnaszám elérhetö nejlon, fekete szívószálak körömollóval szabdalva
– ebböl lett a fölragasztható óriás müszempilla –, az elektromos vezeték fekete szigetelö borításából
pedig komplett ruhasorozatok jöttek ki. Ez vitathatatlan érdeme a két képzöm?vésznek:
Hódi Csillának és Trapp Dominikának, ök az installáció design létrehozói."

Paksi Endre Lehel: Csillagködszerü ábra. Király Tamás a tranzit.hu-ban. artportal.hu, 2014

"Fontos még hangsúlyozni, hogy a Csakoda eleinte Képvándorlás volt, kifejezetten festményeket
akartunk kiállítani. Izgalmas volt számunkra, hogy bizonyos szempontból a festmények vannak
a legrosszabb helyzetben: az a m?faj, ami a legjobban be van szorítva a galériába,
ami a legkevésbé kommunikatív, vagy sokkal inkább a m?tárgypiacra készül.
Mi ezt a keretet sz?kösnek éreztük, és kiszabadítottuk a képeket ezekb?l a terekb?l.
Az egy nagyon fontos szimbolikus jelenet, ahogy visszük a képeket a hátunkon, batyukban,
vonattal vagy éppen biciklin."

Juhász Anna: Kell egyfajta jó értelemben vett igénytelenség, nonkonformizmus. tranzit.hu, 2014

“The space on the sheet of paper is rather empty,
like the brain and soul the day after a long night full of noise, flirting, alcohol,
and eventually (with some luck) anonymous sexual intercourse.
From the title, it’s rather hard if not impossible at all to discern
the drawn outlines of the specific day of the week, the process of fucking nor the alien…
but there are two geometrically strong entities there, one full the other blank,
one upside the other down. What I am concerned with, however,
everybody once experienced this strange and in a way very “contemporary” feeling
which no one else has better described then Chris Kraus:
“Like me, the Alien is anorexic. Sometimes we talk about our malabsorption problems.
Everything turns to shit. Food’s uncontrollable. If only it were possible
to circumvent the throat, the stomach and the small intestine
and digest food just by seeing. After several weeks the Alien decides
that he will no longer make love to me because I’m ‘not the One.’
Aliens spend their lifetimes on this planet testing, searching.
They get dewy-eyed, nostalgic about hometown virgins.”

(Aliens & Anorexia, New York 2000, p. 148)."

Cathérine Hug: Paintings of Dominika Trapp. ZUG Magazine No.3, Bp. 2012. 4-9. pp.