2020 “Power must grow, if it doesn’t grow, it rots.”
2020 “Don’t lay him on me…”
2018 “Let down your sceptre, queen.”
2015 Crystal Clear Diet
2015 Dazed and Orthorexic
2004-2013 Paintings
2018 Inn to the Genius Loci
2016 No Play Feminist Training Camp
2014 Acids and Basics
2014 Povvera
Dominika Trapp (1988, Budapest) graduated from the painting department of the Hungarian University of Fine Arts in 2012.
Her practice has been characterized by a two-way interest: on the one hand, a sensitive painterly approach that allows for intuition and introspection; on the other, an outward-directed sensitivity that facilitates dialogues between communities in the service of collective self-knowledge while maneuvering through various emotional, cultural, and political differences.
Although she tends to draw inspiration from deeply personal experiences, the parallel presence of historical-artistic research, multiple critical perspectives, as well as the reflective examination of international intellectual trends in the local context are equally key elements of her working method. Her works address topics such as the relationship between tradition and contemporary culture, women’s fate in Hungarian peasant communities, the historical context of eating disorders, or intuitive painting as a possible somatic method for artistic research.
More recently, she has participated in the residency programs of Art in General in New York, the Erste Stiftung in Vienna, and FUTURA in Prague. In 2020, her solo exhibition was presented at Trafó Gallery in Budapest and Karlin Studios in Prague. In 2021, she participated at the 14th Baltic Biennale in Vilnius, and in 2022, at the Manifesta 14 Prishtina. She is currently a multimedia art fellow at the Doctoral School of the Moholy-Nagy University of Art and Design.
Contact
trappdomin@gmail.com
@_omnika_
Selected Press
“(…) A művészeti formában színre vitt élet azonban Trapp esetében nem egyszerűen annyit jelent, hogy a műalkotásokhoz témát vagy matériát „merít” az életből, vagy éppen saját életéből. Ez esetben tehát legfeljebb részben áll az a ciorani bon mot-n alapulóképlet, miszerint az alkotóművész forrásai „tulajdon szégyenei”. Itt ugyanis a művészet nem privát életdrámák kiteregetésének vulgár-egzisztencialista porondja, hiszen az egyes alkotásokon túlnyúló, tehát Trapp művészetének egyik általános és legfőbb kérdése (ha tetszik: tétje) éppen az, hogy vajon megváltható-e a személyes élet művészetként a művészeten keresztül? Ezek a műalkotások tehát nagyon gyakran éppen a deszubjektivált személyesség közössé, avagy a sensus communis elvének értelmében vett „közösségi érzületté” formálását célozzák meg, miközben mindvégig megőriznek valamit a személyesség autenticitásából, a legbensőbb lelki élet misztikájából, és a művészet semminek sem alárendelhető esztétikai autonómiájából.”
Miklósvölgyi Zsolt: Műalkotásként megformált élet (Trapp Dominika újabb műveiről). In: Forrás Folyóirat, LIV. 4., 2022
“(…) A kiállítás értelmezhető a művész által korábban vizsgált témák összegző és egyben új áramlatokat kereső egzisztenciális reflexiójaként is. Az akarat kérdésköre itt elsősorban természeti akaratként jelenik meg, amely küzd saját antropomorfizált természete ellen, hiszen a folyók termondinamikus és haptikus testei mind olyan imaginárius érzületekkel bírnak, amelyek az erő és erőtlenség konfliktusát állítják középpontba. Az akarat dinamikája párbeszédet teremt az emberi és a természeti szférák között. Mindez azért is nehéz feladat, mert a dialógus megteremtéséhez tér kell, s ez a tér esetünkben valójában a testtel és testi folyamatokkal összeolvadó környezet lesz, amely nem választja le a természeti erőt a humán erőfaktorokról sem. (…)“
Győrfy Laura: A halakat is fenyegeti a leesés veszélye – Reflexiók Trapp Dominika kiállításáról. artportal.hu, 2022
“Hungarian multidisciplinary artist Dominika Trapp gravitates away from speculative futures to focus on the critical axis of past and present within Hungarian folk culture. (…) Trapp worked with a musical instrument manufacturer, traditional dancer and an architecture workshop among others on artworks for her exhibition “Don’t lay him on me…” (2020) at Trafó in Budapest. For this project, she deconstructs the nostalgic realm through a manifold inquiry into the somatic conditioning of the female body by hegemonic external forces. This is represented through a range of mediums and research informed by folk culture including vivid figuration, conceptual sculpture, recorded performance and archival documentation.”
Sonja Teszler: Nostalgia Interrupted: How Eastern European Artists are Reshaping Their Cultural Heritage. somethingcurated.com, 2021
“Ki lehet emelni egy vagy több olyan könyvet, tanulmányt vagy szerzőt, amely nagyon meghatározó a munkásságod szempontjából?
A korai hatásokat említeném, olyan szerzőket, akik alapjaiban határozták meg, amit a művészetről, illetve a világhoz való viszonyulás lehetőségeiről gondolok. Ma már tudom, hogy értő elemzőik mindegyikükre hivatkoznak misztikusként is, és ez némiképp magyarázatot ad arra a vallásos buzgalomra, amellyel 16 éves művészeti szakközépiskolásként Pilinszky János, Simone Weil és Tandori Dezső műveit olvastam.”
Nagy Zsófia: Mit olvas a művész? Trapp Dominika válaszol. dunszt.sk, 2021
“A „Ne tegyétek reám…” azt sugallja, hogy a hagyományhoz való legautentikusabb viszonyulás a bevett és megmerevedett szabályok megkérdőjelezése és áthágása. A transzgresszió segíthet abban, hogy felszabaduljunk a tradíció nyomasztó súlya alól, és egy általunk feltárt (de nem ránk terhelt) múltban és a jelenben megtaláljunk a közös pontokat. Ezáltal válhat a hagyományhoz való viszonyunk egy állandóan formálódó, dialogikus viszonnyá. Beszélnünk kell róla, és ez a kollektív kiállítás – mely hangot ad, kérdez és provokál – a tradíció önként vállalt teherként való közvetítésére mutat példát.”
Darida Veronika: Teher alatt nő… In: Balkon, XII. 5., 2020
“SzV: Igen, rengeteg emberen érezni, hogy saját magának generál traumákat, mert a követett kódrendszer szerint még több mindent azonosítanak akként, mint előtte.
TD: Igen. Nem vagyok a folyamatosan patriarchátus ellen küzdő hős vagy áldozat. Kaptam már magam azon, hogy ezekbe az identitásokba kapaszkodom, de nem érvényesek minden létállapotban. Ugyanakkor most a magyar közéletben nem éppen annak van itt az ideje, hogy árnyald a különféle feminizmusokhoz fűződő viszonyod, mégis azt gondolom, talán a művészet az a tér, amiben megszülethetnek ezek az önreflexiók és kockázatosnak tűnő gondolatok.”
Távbeszélő 5.: Szabó Veronika és Trapp Dominika. szinhaz.hu, 2020
“C&: The language used to describe the movement is often academic and connected to theory. How accessible is Hungarofuturism to the wider public?
DT: Hungarofuturism has an obviously academic language, and I do not think that those who are active in the movement want to strive for intelligibility. We are not politicians or activists, but artists and theorists. On the other hand, I am pleased to find that the spirit of Hungarofuturism has infected musicians, graphic artists, and even meme makers, proving that the movement has a quality that can be translated into a more comprehensible language.”
Mia Imani Harrison: Hungarofuturism and its Parallels with Afrofuturism. contemporaryand.com, 2020
“Trapp installációja a SOM gyűjteményét aktív módon használva és újrakontextualizálva a gyűjtemény bábasággal kapcsolatos tárgyegyütteseinek hálózatát alakítja ki: a kapcsolatokat a Kremmer Sarolta és Palkó Bori közreműködésével készült, mohairből és selyemből horgolt, illetve kötött szálak jelenítik meg a térben, olyan – jellemzően 19. századi – bábai eszközök között, mint a szülészeti fogó, a méhlapoc, a hüvelytükör vagy a vajúdó asszony mellett égetett gyertya tartója. A kötés- és horgolásmintázatok a bábakalács és bábaguzsaly gyógynövények motívumait idézik. Trapp installációja nemcsak a bábaság történetének és mai szerepének kritikai vizsgálatára ösztönöz, de a jelenkori szülészeti gyakorlatok problémáira, elsősorban azok technokratizált, gyakran még mindig nőellenes, erőszak dominálta jellegére is felhívja a figyelmet.”
Barkóczi Flóra: Nőügyek az orvoslásban. Apokrif.hu, 2020
“A filigrán, légies fonal kitűnik a gyűjtemény világából: a rideg fémeszközök, a sötét, robusztus bútorok környezetét az éteri installáció lágysággal, könnyedséggel egészíti ki. A különböző korokból származó tárgyak, eszközök a múzeum kiállítóterének különböző pontjain láthatók, az installáció azonban segít abban, hogy végigjárjuk ezt a speciálisan egy témakört jelölő útvonalat – bár nem ez a fő célja. Sokkal inkább azt a rögös utat szimbolizálja, amelyen végigmenve ez a női tudás összegződött. Hiába szorult ki a perifériára a bábaság, rejtett ösvényeken ugyan, de fenn tudott maradni. A hálózatokat idéző installáció arra is utal, hogy olyan mesterségről van szó, amely egykoron generációról generációra szállt, s a szülésznők kiválasztása is az ismeretségi körökön keresztül zajlott. Technikája, a kézimunka – amelyet kifejezetten női tevékenységként tartanak számon – is a tudás átadását, örökítését hivatott megjeleníteni.”
Lépold Zsanett: Intervenció – Női térnyerés az Orvostörténeti Múzeumban. In: Artmagazin, XVII. 5.,
2020
“Tévednénk ugyanakkor, ha azt hinnénk, hogy a népi kultúra valamilyen szoclib diskurzusba illeszkedő dekonstrukciójáról van szó. A bartóki, kassáki, szabadosi hagyományok követőjeként az alkotó a paraszti létet, a lokálisat nem mint provinciális, lenézendő békaperspektívát jeleníti meg, épp ellenkezőleg, a népi kultúrák által felhalmozott tudásanyagot a természet és modernitás ellentétével szemben alternatívaként kínálja, aktuálissá teszi.”
Havas Ádám: “Ne tegyétek reám…” megnyitóbeszéd. prae.hu, 2020
“A kiállítás egyik bírálója szerint a pornókritika túl direkt és nem tesz jót a kiállítás egészének. Azonban mivel a koncepció egyik fő eleme éppen a népművészeti reprezentáció eufemizmusa, így fontos gesztusnak tűnik, hogy ezt meghaladva, nyíltan, finomkodás nélkül képes beszélni egy nagyon is létező társadalmi problémáról. Ahogy egyébként tették ezt Nagy Olga interjúalanyai is, saját életük elbeszélése során.”
Nagy Zsófia: Hogyan bánik a patriarchátus a testtel? artportal.hu, 2020
“Searching for these formative traumatic moments, we became aware of two distinguishable narratives: one of them is dominated by frozen passivity, wherein everything remains unchanged. However, there are quite a few stories in which the protagonist resolves her conflict. The tension between these two responses to trauma made it feasible for us to create an interpretative framework for looking at these narratives and the time-consciousness of their narrators.These life-changing moments repeat themselves within the framework of the mind. These formative moments are also present in the folk songs. In this example, we become aware of attempts at an action which never comes to pass:
Prokk Balázs: “Don’t lay him on me…”. blokmagazine,com, 2020
“(…) Pedig a kiállítás elemeitől valójában távol áll az irónia; itt mindennek súlya van. A könnyű székek síremlékművé állnak össze és a halált idézik, a művész édesanyja és nagyanyja által elmondott régi történetek az életet mutatják fel, a néptáncos lány lépései a videón a szabadságot tartalmazzák. A Szül. Fekszik Megh. című rajzon pedig minden egy képbe sűrítve jelenik meg: a szék egyszerre trón és sírkő, a felirat pedig a női sorsok patriarchális rögzítettségének tarthatatlanságát vágja a szemünkbe. Komoly és kritikus kiállítás, és azt hiszem, csak ilyen nagyságrendű tétekkel érdemes a népi hagyományokhoz nyúlni, illetve általában művészetet csinálni.”
Mélyi József: A normaszegés balladája. Élet és Irodalom. 2020
“Everyone is talking about Dominika Trapp. Asked about the most interesting and on-trend young art, about ‘what’s hot and what’s not’, people invariably mention her. It turns out that the Kelet Café, on the Buda side of the river, is a favourite of hers, so I meet up with her there. She has just returned from New York and is preparing for an exhibition at the Trafó Gallery, one of the most interesting spots on Budapest’s visual arts map.”
Adam Mazur: Hybrid Regime: On the Visual Art Scene in Budapest. blokmagazine.com, 2020
“Nem egyeznek az érdekek: a közönség érdeke a tapasztalás, a kultúrharcon nyerészkedők érdeke a fixált jelentés, a jelentések kisajátítása majd ütköztetése. Ez a közeg is adott, az is adott, hogy ha magyarok vagyunk, akkor a magyar népzene a lokális, és valószínűleg ez a lokalitás inkább tettenérhető a kanonizáció folyamataiban (milyen elemeket emelnek be a “hivatalos” magyar népzenébe, és miért), mint abban, ahogy a hangok vagy szövegek direkten kapcsolódnának a magyarországi föld bármilyen partikularitásához.”
Orsolya Bajusz: Peasants in Atmosphere and On the Cultural Field. In: IDEA, #52, 2018
“Sharp hiss. At the same time the word “sexy” breaks into my mind. The letter X manifests in the ice egg, scratches my canal from the inside, then it starts to melt. I shove my three fingers up, imitating my husband’s penis, but then I pull them out right away. Long minutes pass, while lukewarm liquid is pouring out of me slowly. I wrap myself in the wet towel, my body starts to tremble, shaking spasmodically. My inhalation transforms into an inward scream, then smoothens. I’m feeling the warmth of my organs.”
Trapp Dominika: Heat It Up!. Ice Issue, T+U, Budapest-Berlin-Leipzig, 2018
“A kutatásom során nagy hangsúlyt helyeztem a “hagyományra” mint kulcsfogalomra, és arra törekedtem, hogy a paraszti kultúrához való progresszív hozzáállás hagyományait mutassam fel a jóval ismertebb, és a jelenben sokkal elterjedtebb “megőrizve megtartó” gyakorlatokkal szemben. A múlt század elejének magyar avantgárdjához, a Kassák köré tömörülő aktivistákhoz, illetve más, hozzájuk kötődő művészekhez nyúltam vissza, többek között azért is, mert az ő tevékenységükben láttam olyan mozgalmi, társadalomformáló aktivitást, amelyet a jelenünkben rendkívül aktuálisnak érzek. ”
Török Ferenc: Parasztok Atmoszférában. ritmuseshang.blog, 2017
“A Katalizátor projekt keretén belül folytattuk az évekkel ezelőtt megkezdett programunkat, ám ezúttal olyan művelődési házakra koncentráltunk, amik a szocializmus előtt épültek civil kezdeményezésre, illetve már meglévő, leggyakrabban munkások kezdeményezésére létrejött önképzőkörök számára építtették munkaadóik. A helyszínválasztásunkkal azok előtt tisztelgünk, akik, akár 100 évvel előttünk, a saját kulturális szükségleteik kielégítésére közösségeket illetve közösségi tereket hoztak létre; továbbá nem titkolt célunk az, hogy a művházakkal kapcsolatos közvélekedést (a szocialista kultúrpolitika képződményei) kissé árnyaljuk.”
Horváth Bence: A demokráciát kéne megszűntetni – Kulturális közvéleménykutatás Ózdon. 444.hu,
2017
“A Katalizátor-díjas projektünk abban különbözik a korábbi évek tevékenységétől, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztünk a művelődési házakra. A Csakoda életében ez a projekt mérföldkőnek számít: a művelődési ház mint a csoport védjegyévé vált helyszín végre nem csupán a kortárs művészeti színtér félperiférikus egzotikumaként jelenne meg, amelyben szokatlan fénytörésben látszanak az alkotásaink, hanem fő témánkká, kutatásunk tárgyává válhatna. Olyan művelődési házakra koncentrálunk, amik a szocializmus előtt épültek civil kezdeményezésre, illetve már meglévő – leggyakrabban munkások kezdeményezésére létrejött – önképzőkörök számára építtették a munkaadók.”
Ványa Zsófa: Újabb üzenet Szirakúzából. kortarsonline.hu, 2016
“aP: A kiállítások anyagi hátterét is mesébe illő módon teremtettétek meg…
T. D.: Megnéztük a legsikeresebb magyar cégek listáját, és végigjártuk őket egészen konkrétan úgy, hogy bekopogtunk az utcáról, elmondtuk, kik vagyunk, és mit szeretnénk. Kicsit gyermeteg módon kezdtünk hozzá – ma már persze nem így csinálnám. De akkor még nem volt semmilyen tapasztalatunk, és meglepő módon így is eredményesek voltunk.
aP: Sikerült bejutnotok a főnökhöz?
T. D.: A Magyar Cukor Zrt.-nél például, amelytől később támogatást kaptunk, lejött a marketinges hölgy, mi adtunk neki egy matricát, és dióhéjban elmeséltük neki a tervünket. Mi se akartuk elhinni, amikor 1-2 hónappal a látogatás után kaptunk egy emailt a cégtől, amelyben leszidtak, hogy miért nem keressük őket, mert adnának 200.000 forintot. És semmibe nem szóltak bele.”
Gócza Anita: Lerángattuk a festményt a piedesztálról. artportal.hu, 2016
‘A konyha koncepciójának kitalálásához Virág és Dominika szabad kezet kaptak, így a menüsort a workshop militáns hangulatához igazodva dolgozták ki: egy képzeletbeli háború lehetséges stációi (kiképzés, csata, vereség/hadifogság, győzelem) ihlették a tematikus napokat. Ennek megfelelően az első nap (training day) mint „queer kiképzőtisztek”, második nap (battle day) mint „szexi katonanők”, harmadik nap (day of the loosers) mint „konzervatív háziasszonyok”, negyedik nap (day of the winners) pedig mint „urbánus-törzsi raver nővérek” készítették el és szolgálták fel a napi ebédet. A menü tételei közt olyan fogások szerepeltek, mint: kamra proteinshake, vákumcsomagolt katonai fejadag, kelkáposzta főzelék, vagy „cyber-törzsi kása” és „kaisersjófű forrázat”’
Barkóczi Flóra: Önszerveződés a globális gondok árnyékában. artportal.hu, 2016
“Bár a szövegből szándékoltan nem derül ki egyértelműen, én vagyok az, aki tinédzserként megtapasztalta ezt a bizonyos étkezési zavart, és aki felnőttként tinédzserkori énjét értékes művészeti alapnyagként számon tartott szenvedéseiért kizsákmányolja. Széplelkű tizenévesként úgy gondoltam, a műalkotások születésénél a test csupán bábáskodik, nem vesz részt teljesen, nem merül alá, nem éri kár. Úgy képzeltem, a formáló energia a testen kívülről jön és a nyersanyagon töri át magát, nem a testet töri meg és nem is a testről ad hírt.”
Trapp Dominika: Illúzióim a testemről és a művészetről. litera.hu, 2016