Milyen volt spanyolba'? / How was spain? was an uniffocial Erasmus-tour gone wrong, oganised by Dominika Trapp and Dániel Tésy in South-East Asia in 2010.

http://milyenvoltspanyolba.blogspot.com/

"... I'm in Thailand now in a seaside resort. It's 8 AM and I'm writing this letter from the terrace above shitty pizzerias and slate-roofed bordellos.
The special features of this town are thai girls with german grandfathers, who like each other therefore fuck each other. It could be annoying, but it's rather interesting...

Otherwise we should be in Spain now, but we prefered to step off soon to Malaysia then Thailand. Perhaps we are going to get into trouble but presently we don't give a shit.
I assume they came to strip poker in the party-culture of the Spanish Erasmus-colony... Those guys gnaw chips while we are traveling around South-East Asia and bravely eat till indigestion.

Okay, I overdraw it - it was easier to leave this way. We left the school thus we shake off a lot of work and learning opportunities.
I suppose you know that we don't really work here. We have to process tremendous amount of impressions, which we try to document and share on our blog.
But besides these I'm only thinking, and that's why I'm writing to you now. Nowadays I have a lot of bad thoughts on art and especially on painting. [...] We paint, but what for?
It's a damn selfish thing, that's why it's admirable. Formerly I never queried what is it good for because I enjoyed that it gives proof of something - something that is beyond me.

I know it sounds like crap, but I truly thought so. Last month I made a lame collage of snakes and I felt that wow, ha-ha, it's something!
But then I become sick of it and since that I haven't done anything, except a gift that I made for our cleaning woman."

"...Én most Thaiföldön vagyok egy tengerparti üdülövárosban. itt most reggel 8 óra van, és a teraszról írok, ami frankón a mocskos pizzériák meg palatetös bordélyházak fölé magasodik.
A városban föként az a különleges, hogy pl. sok thai kislánynak német a nagyapja, és úgy szeretik egymást, hogy meg is dugják. Ez akár zavarhatna is, de egyelöre még inkább érdekes...

Amúgy most Spanyolországban kéne lennünk, de jobbnak láttuk gyorsan lelépni onnan Malajziába, aztán Thaiföldre. Lehet, hogy ebböl majd valamiféle balhé kerekedhetik,
de itt ezt egyre inkább csak leszarjuk. Spanyolországban most már kb. a vetközöpóker ideje kellett, hogy beköszöntsön az erasmusos partikultúrába - rágódnak a csipszen,
mi meg itt harmadannyi pénzböl utazgatunk, meg persze bátran kajálunk gyomorrontásig. Na jó, most túlzok, így volt könnyü eljönni.
Otthagytuk a sulit, és ezzel leráztunk magunkról egy csomó melót, meg tanulási lehetöséget.

Gondolom sejted, hogy itt nem nagyon dolgozunk. Iszonyú sok inger ér, amit nagyjából végigfotózunk meg rendezzük öket, hogy felkerülhessenek a blogunkra,
de ezen kívül én csak gondolkodom, és egy kicsit ezért is írok, mert túl sok jót nem gondoltam mostanában a müvészetröl, és föleg a festészetröl. [...] Minek kell képet festeni?
Rohadtul önzö dolog, annyira az, hogy a csodájára járnak. Régen sose kérdöjeleztem meg, mire jó egy festmény vagy egy rajz, annyira élveztem, hogy valamiröl bizonyságot ad –
valamiröl, ami több, mint amire ésszel rájöhetnék. Kurva szarul hangzik, de tényleg így gondoltam. Egy hónapja csináltam egy satnya kis ragasztott kígyós képecskét,
és volt egy érzésem, hogy hú, hehe, valami lett, de úgy megundorodtam töle, hogy azóta se csináltam semmit, csak egy ajándékot a takarítónönknek.”