"My mermaids are lonesome female figures, vegetating residents of timeless swamps, vague waters and lethargic morasses.
Their main source of joy is their own body and they inhale narcotizing vapors. The further personas of my anti-romanzo rosa are girls who remember
their undine-nature only in their dreams and hide their human legs under long skirts. They make love with their demons in the half-light of their rooms,
and do not take pills to their hallucinations."

"Az én hableányaim magányos nöalakok, idötlen ingoványok, tétova vizek és tespedö mocsarak vidékén tengödnek.
Legföbb örömforrásuk a saját testük, és bódító gözöket lélegeznek. Az anti-lányregényem további fejezeteiben olyan nök lépnek színre,
akik sellömivoltukra csak álmaikban emlékezhetnek, és emberlábaikat hosszú szoknyákkal takarják el. Lányszobáik félhomályában
saját démonaikkal szeretkeznek, és a hallucinációikra nem szednek gyógyszert.''